Le én.
Mint a borravaló :o)

Az olimpiáról.
Is.

Na de a süketelést félretéve, a lényegre térve:
Hoztam varrmányt Nektek.
Megrendelések voltak, így nem vehető-vihető kategória, de attól még mutathatom, ugye?
Oké, én is így gondoltam ;o)
Az első, Ildikó megrendelése.
Ildikó sok-sok-sok Szilva-táskának a tulajdonosa már.
A nagy égre esküdve mondom, fogalmam sincs ez épp hányadik volt.
Szeretem, ha Neki kell táskát készítenem, mert a fő csapást mutatja, de oda quasi belök, szabad kezet adva ezzel a kivitelezést illetően. Most annyi volt az üzenet, hogy “van kék, piros és fekete csíkos felsőm, de nincs még nyárias-csíkos táskám”.
Annyit kérdeztem vissza, csuriba csavart ujjakkal: “ragaszkodsz a kizárólagcsíkoshoz vagy lehet vasmacskáscsíkos is?” 
Szerintem le lehet olvasni a táskáról a választ ;o)
Hozzáteszem, Mini Bag, mint Ildikó táskái általában…
Őszintén beismerem, hogy lövésem sem volt miképp kell vasmacskát rajzolni. Körvonalakban emlékeztem, de muszáj volt a google segítségét igénybe vennem. Rákerestem, hogy legalább képen lássam… mikor megvolt, szabad kézzel (igen, azzal) rajzoltam egyet. Aztán mégegyet. Végül egy harmadikat, hogy aztán a negyedik legyen az, amire azt mondtam, hogy na, ez mehet kartonra sablonnak :o) Íme:

Visszatérve a bevezetőben elhangzott “lemaradtam” igére.
Szentül fogadtam, hogy naponta hozok blogposztot.
No ez ideig óráig ment is.
Majd mi történt?
Lásd a poszt címét :o) :o) :o) :o)