Várt rá türelmesen és remélem elégedett is vele.
Rég megbeszéltük a részleteket, a hangjegyek mibenléte és üteme volt kérdés.

Nos, mázli, hogy a fél kilenc éves Gigim emelt zenetagozatos (vagy miképp is írják, hogy ultramagas óraszámban tanulják az éneket és a zenét :o) szóval tényleg szerencse, mert így ki tudott segíteni engem, aki, ha az általános iskolai készségtárgyakból most vizsgázna… hahh… gyurmából, hurkapálcából is megbuknék, nemhogy zenéből :o)

Már arra sem emlékszem, hoyg a ti és a tá között, kottába “rajzolva” hogyan jelezzük a különbséget.
Oké-oké, megyek elásom magam… de azért előtte elmondom, hogy soha nem éreztem semmiféle affinitást a zene iránt. Hallgatni bármit, bármikor, de a dolog elméleti része (azon kívül, hogy lá-lá-sálláláá)… nos az nekem bukta :o)

A lényeg, hogy a csillagok állása végre a megfelelő volt, így elkészülhetett Beáta táskája:

És nem is meséltem… hát, hogy Beáta az utolsó egyeztetések közben írta nekem, hogy “a violinkulcs fejtetőn”… hát basszuskulcs*… “ja, mellé a basszuskulcs” Gondolhatjátok, hogy pislogtam, mint a hal a szatyorban… és itt, ekkor épp pechem volt, mert Gigi nem volt a közelben, mobilon nem tudom elérni ** ójajjszűzmáriaszentjózsef… háhá, Google a barátunk ugyebár… beprüttyögtem, mire látom ám, hogy miért is volt ez a kérés :o)
Nézzétek csak*** egy szív formát ábrázol so-so :o)

* hét bizony, hogy basszuskulcs… normál állapotában is kihívás számomra lerajzolni, nemhogy fejtetőre állítva… :o)
** nincs neki :o)
*** mert naná, hogy megoldottam.. nem kis kihívás volt szabad kézzel lerajzolni ilyen mütyür méretben, aztán kivagdosni, aztán kézzel(!) felapplikálni, de megvan :o)