… ne rohanj…
Sosem érlek így utol…

Azért teszek egy próbát ;o)
(mármint, hogy utolérjem saját magam)

Az elmúlt hét és ez a hét sem telt munka nélkül. Készültek a megrendelések, lebonyolítottam jónéhány levelezést, felvettem jónéhány megrendelést (amit köszönök Nektek, az égieknek, meg mindenkinek :o) aztán egyeztettem személyes találkozóra időpontot, és most so-so úgy tűnik, hogy elkapom a fonalat.

Nagy kérdés, hogy meddig áll majd fenn ez az idilli(nek tűnő) állapot…

A lényeg, hogy hoztam képeket, bár közel sem az összes elkészült varrmányról (jah, hogy azt nem említettem az imént, hogy fotóztam hatmillió-kétszázhuszonnyolcat is :o) :o)

Mutatom mindjárt sorban ;o)
Vagyis nem sorban… mert a búbánatos bábolnai betyár bal térgye kalácsa emlékszik arra, hogy milyen sorrendben készütek :o) :o)