… vajon normális dolog-e, hogy a múlt heti, önmagam végsőkig való kizsigerelése után feszített tempójú, “nemszeretem” alapanyagú táskák készítése után hétfőn nekiugrok táskákat varrni veszett tempóban, veszett szenvedéllyel…

Nos, a válasz várat* magára, de addig is mutatok még egy varrmányt, a mai utolsót :o)
(de csak, mert a másikról, ami elkészült, nincs fényképem ;o)

Újabb (ehh, vajh’ hányadik?) vallomásom: hátőőő…. ennek a textilnek sem tudtam ellenállni, matrjoskákkal (meg még a többivel… jajjj) utazott hozzám néhány hete Fabrikáéktól :o)
Júúúújjjj, nagyon bizseregtek az ujjaim, vártam már, hgoy miképp fog vajon kinézni táskaként.
Alig vártam, hogy elkészüljön, és íme:

Lehet velem nem egyetérteni, de ez szerintem ebben a színösszeállításban übertuti, zsírkirály, fantasztatikus, állati, nagyon jól mutat :o)

 

 Cipzáros ez a táska is :o)

 
És azt vajon mondtam-e már, hogy Midi Bag? :o) :o) :o)
 
 
* hogy egész pontos legyek… sokat gondolkodtam már, de ezúttal komolyan kételkedni kezdtem önmagam épelméjűségében… vasárnap dél környékén, esküszöm úgy álltam fel a varrógéptől (miután hajnal óta varrtam, hogy a divatbemutató kezdete előtt kész legyek), szóval úgy álltam fel, hogy szentül megfogadtam, jónéhány napig bizony a varrógép közelébe sem megyek… nemhogy táskát varrjak… nos… a helyzet az, hogy bár vasárnap valóban betartottam a fogadalmam, hétfőn reggel háááátőőőőő… khmmm… úgy 9 óra tájt azon kaptam magam, hogy ülök a varrógépnél, nyomom a pedált, és varrok… de úgy, mintha legalább fél év letöltendő kényszerű varrásmegvonás büntetés után lennék… és itt kanyarodnék vissza ahhoz, hogy sokat gondolkodtam… kibírnám-e vajon… tudnám-e úgy élni az életem, hogy valamely időponttól fogva nem varrnék, nem varrhatnék többé… és az igazság az, hogy nem… ahogy például a hétvége sem telik el úgy soha, hogy ne pöcsmörögnék a varrógépemnél… ha másutt vagyok, mást csinálok, hiányzik… hűűűű… lehet, hogy függő vagyok?
 

Címke: , , ,