… bizony.

Mit is?

Hát a néhány napja “szedett” diót :o)

Tudvalevő, hogy nem jellemző rám a magamutogatás, bár az utóbbi időben kétségtelenül felbátorodtam, és önmagamhoz képest többet mutattam meg, mint mondjuk 1 évvel ezelőtt mertem volna :o)

Ami az oka ezúttal a képeknek…

Az egyrészt az elfoglaltságban rejlő öröm… tudniillik, ahogy körbeálltuk az asztalt, és dolgoztunk serényen mindahányan ott volutnk… a gyerekek is lelkesen, ügyesen… és aaaannyit, de aaaaaaannyit kacagtunk, hogy már ezért megérte a vízhólyag az ujjamon :o) :o) :o)

Másrészt… szeretném dokumentálni, hogy a március 15-i förgetegkor tett kijelentésem, mely szerint “fogunk mi még trikóban tengeni-lengeni októberben” erőst megvalósulni látszik :o)
Szóval íme az utókornak a fényképes bizonyíték arra, hogy 2013. október 23-án valami egészen elképesztően csodaszép idő volt… cirka 26 °C :o) :o)
(utálnátok, ha azt mondanám, hogy kibírnám így tavaszig? :o) :o)

Szóval kérem, munka volt…
Nézzétek csak… a KisMica is milyen ügyesen dolgozott :o)
És ott van ám a Zuram és köztem Andris bucija is ;o)
Bár az igazat megvallva, ha teljesítménybérben lett volna a kis gazember, sokat kellett volna fizetnünk, mert az Ő kupaca nem nagyon akaródzott nőni :o) :o)
Ellenberger a pocakja :o) :o) :o)

 
Meg röhögés… jó sok, úgyhogy tuti híztam legalább 10 kilót :o) :o) :o) :o)
 
 
Köszi a képeket Apu ;o)