… ünnep újra :o)

12 évvel ezelőtt, augusztus 10-e éppen pénteki napra esett…

Akkor éreztem meg azt a bizonyos füstöt, amit Férjemmel azóta is emlegetünk… sokszor… és mindig cinkosan összenézve, mindig mosolyogva…

De erről a történtetről majd később mesélek.. feltéve, hogy egyáltalán érdekel bárkit ;o)

Szóval 2001. augusztus 10-én szólítottam meg a Férjem, aki akkor naná, hogy nem volt még a Férjem :o) De bizony, én ilyen vagány, tűzrőlpattant leányzó voltam…

Nah, mondjuk a május óta tartó flörtölgetések után, azt hiszem nem csoda, hogy azt éreztem: a tettek mezejére kell lépnem.. remegő gyomorral, kocsonyaként csukló térdekkel odaléptem, és megkérdeztem anno, amit megkérdeztem ;o)

Aztán elkezdődött valami… ami azóta is tart… igen, akkor augusztusban… 10-én bizony… Pécsen, az azóta is szerelmetesen kedvenc városunkban :o)

Három hét után költöztünk össze, ami merész húzásnak tűnt, de azt hiszem azóta is az egyik legjobb döntés volt az életünkben… bár állítottam… akkor még… karakánul állítottam, hogy nem születik a Földre olyan Férfi, akire én főzök-mosok-takarítok… és, mint így gondolkodó, bizony nagy szájjal fújtam a magamét… vagyis, hogy én bizony soha nem megyek férjhez…

Aztán ez a lendületem 2001. novemberében alábbhagyott :o)
András ugyanis kerek-perec kijelentette, hogy én leszek a felesége ;o)
Lehet erre nemet mondani? Ugye, hogy nem ;o)

Elkezdtük tervezni az esküvőt, s szükségképp szóba került a helyszín és az időpont is…
És akkor bevillant, hogy a napok – szökőév kivételével – minden évvel előrehaladva, ugranak egyet… így 2002-ben az augusztus 10-e szombatra kell, hogy essen :o)

Naptár fellapoz, és lőn :o)
Így az időpont már nem volt kérdés :o)

Szóval mi a mai napon duplán ünneplünk, bizony, duplán :o)
12 évvel ezelőtt, ezen a napon ismertük meg egymást, majd 1 évvel később, ezelőtt 11 évvel összeházasodtunk :o)

Előtte 1 hétig, utána 1 hétig csugott az eső… de az esküvőnk reggelén a nap is kisütött, s a kellemes nyári időjárás egészen másnap reggelig tartott*

Hiszem, hogy Istennek tetsző dolog volt**, hogy mi ketten, akkor, 11 évvel ezelőtt igent mondtunk a közös jövőre, a közös életre :o)

Nézzétek csak, ilyen csodaszép csokrot kaptam ma Andrásomtól:

És egy raklap csokit kaptunk mi ketten a gyerekeinktől, Gigitől, Andristól, Lucától és Katától:

És képzeljétek… itt helyben, az egyik négysávos főút mellett lakunk… és ma már a harmadik dudaszóval haladó kocsisort láttuk és hallottuk :o)
Remélem Ők is mind olyan szerencsések lesznek, mint mi vagyunk :o)
Hogy megtaláltuk a másik felünket…

* Tudniillik a nászutunk augusztus 11-én kezdődött, és végigvacogtuk az egészet, Balatoni fürdőcskézés helyett lett Balaton felvidéki túra, réteges öltözködéssel együtt :o)

** Szentül hiszem, hogy a reggeli napsugarak, a mosolygós jókedvének, örömének jelei voltak :o)

Címke: ,