… az, amikor az ember lányát egy alkotótárs keresi meg…
Ez egy olyasmi pillanat, amikor az a bizonyos zabszem nem fér be a “legenda” szerinti helyre…

Mert persze a maximumot hozom ki magamból, legalábbis ezen igyekszem mindig, de amikor egy kitűnő izléssel megáldott kézműves-iparművész(-hogytudommégkifejezni a csúcskategóriát?)… hát szóval ilyenkor az ember lánya azért szorong kicsinyt :o)

Jó sokat beszéltünk a táskáról (is), közben meg sikerült megismerkednem egy igazán önzetlen, szeretetreméltó, és nagyon kedves emberrel…

És valami elindult….

Még mindig sokat beszéltünk a táskáról (is) :o)

Hogy aztán majd szavam ne felejtsem, mert azért a történethez tartozik a következő csavar is: közben Eszter játékot hirdetett a facebook oldalán és virtuális életemben a harmadik játék volt, amin elindultam én is ;o)

Az előző bekezdésben említett facebook linken megtaláljátok Eszter oldalát, ahol a kezei között születő Csodákat is meg tudjátok nézni. A linken kívül azért le is írom, hogy ország világ megtudhassa: Minden, ami papír (és ez tényleg így van, cseppet sem túlzás… bármit elkészít… notesz, naptár, napló, babanapló, esküvői fotóalbum, vendégkönyv, termékkísérő címke (tényleg, azt is szeretnék Tőled… hallod? ;o)

A játék.. na, az közben véget ért.. és Fortuna a kegyeibe fogadott, mert a 114-es lett a befutó.. az meg én voltam… az igazat megvallva leesett az állam, mikor aznap este beléptem a face-re, és bang-ping-puff-loccs rögtön a nevem nézett szembe velem :o)
Bevallom, először hurráéljeneztem, aztán elgondolkodtam, hogy a nevem nem ritka, így akár jól be is nézhettem ezt a dolgot… De nem, mert aztán jobban megnéztem, és még biztos, ami tuti, számolni is elkezdtem :o)

A lényeg, hogy a táska tervezéssel párhuzamosan elkezdtük tervezni a nyeremény noteszt is…
Aztán ahogy egyre több fényképet néztem meg Eszter alkotásairól, egyre erősödött az érzés, hogy nekem KELL szükségem van Tőle egy ilyen csodára :o) Egy afféle mindenes füzetre… tudjátok, amibe bele tudom írni a rendeléseket, a jegyzeteimet, a terveimet, és amibe ihlet nélküli üres (hhahhhaha) óráimban rajzolgathatok… olyasmiket, amik textilből előbb utóbb életre kelnek.

Aztán végül – már majdnem – célegyenesbe fordult az egyeztetés ;o)
És igazán felpörögtek az események. Tegnap postára adtam Eszter táskáját (és felhatalmazott, hogy használjam a fotót, így most ezt teszem, mert tökéletesek, az enyémek ehhez képest… nos hát.. szót sem érdemelnek)

Szóval a kicsiny kézitáska, amibe semmi egyéb nem kell, hogy elférjen, mint notesz, telefon, kulcs, és slussz-passz. Nagyon szerettem készíteni, mert nagyon meg akartam felelni (bár ez igazából mindig igaz, de most aztán még annál is jobban ;o) Igazi kihívás volt, mert ezt a fazont soha nem készítettem még…. nézzétek csak: külön van az oldala  ;o)

Közben (még a postázás előtt hékás :o) mert persze elfelejtettem a szavam… mindig így járok, mikor ilyen gömbölyű feneket kerítek a mondandómnak… szóval míg tovább folyt köztünk az eszmecsere erről-arról táskáról és SzilvaFolt noteszről, Eszternek az az ötlete támadt, hogy harmónia szeretete okán, szüksége van egy – a táskához passzoló – saját noteszre :o) Hát legyen, én benne vagyok a huncutkodásban ;o)

Megkaptam a paramétereket, hogy mi, merre hány méter centiméter.

Tegnap postára adtam az anyagot is a táskába “rejtve” (na, nem, mintha titkos lett volna :o)
Ma, a facebook-ra belépve, ez a két kép fogadott:

 
 
 
Ez így, szóval a kettő együtt, szóval szerintem tökéletes :o)
 
És visszaolvastam a posztot, nagyon girbe-gurbára sikerült, szóval tagolás nagyjából nulla, azaz nulla :o)
 
Meg a sorrend is olyan szedett vedett, már ami az események megtörténtét illeti… de a lényeg azért remélem kiolvasható :o)
 
 

Címke: , , , , ,