… amit az előbbi posztban említettem (mennyire jellemző ez rám… napokig nem írok, aztán meg regényt, külön fejezetekkel :o)

Szóval, közben érkezett a meskán egy belső üzenet, konkrét elképzeléssel, azaz két már elkészített táskából kellene egyet “gyúrnom” és némi extra kívánság-kielégítéssel személyre szabnom :o)

A kérés úgy szólt, hogy a színösszeállítás olyan legyen, mint ennél a táskánál de olyan motívumokkal, mint ami ezen a táskán van. A plusz kérés egy, esetleg két pillangó, valamint a talpszélesség növelése volt (mivel cumisüvegnek és/vagy itatópohárnak bele kell férnie az aljába).

Ezt készítettem a megrendelő kérésére (akinek egyébként nagyon tetszett :o):

 Úgy okoskodtam, hogy hiába a talpszélesség növelése (és rendben is van, hogy kényelmesen elfér benne a pohár és / vagy a cumisüveg), ha a cucáré folyton eldülöngél benne… Így engedély nélkül gazemberkedtem kicsinyt ;o) Varrtam bele egy “karámot”, ami egyenesen tartja a belehelyezett itató-alkalmatosságot :o)
A megrendelő Hölgy a képeket látva elégedett volt… és remélem, hogy amikor majd átveszik a csomagot, elégedett mosoly lesz a jutalmam :o)

 
És közben volt ugye az a poszt, ahol bemutattam azt a táskát, amit tulajdonképpen Andrásommal együtt valósítottunk meg. Igaz, ezt Ő azóta is folyamatosan cáfolja, és arra hivatkozik, hogy Ő csak válaszolt, ha kérdeztem :o)
Szóval ez az az ominózus poszt :o) itt tudjátok megkukkantani Orsi – szinte melegében küldött – hozzászólását, mely szerint számára ez a táska szerelem első látásra :o)
És akkor én hirtelenjében elígértem Neki… aztán felszisszentem, hogy dehogy akarom én kihúzni a gyufát meskáéknál, meg amúgy is igyekszem tisztességesen élni az életem… szóval felajánlottam, hogy elkészítem Neki, apró módosítással. Leleveleztük, beleegyezését adta (finoman megjegyezve, hogy de csak apró változtatás legyen ám :o) :o) :o) :o)
 
Így aztán elkészítettem ilyesfélén:
 

 

Ugye látszik, hogy a változtatás tényleg nagyon apró ;o) Olyan, mintha nem is változtattam volna… ugyehogyugye? :o) Pedig nagyon is ;o)
És a fotók elvándoroltak a messzi Németországba, egy szolid levél mellékletetként… és landoltak bizony, hogy landoltak a kukában spam-boxban :o(
És micsoda szerencse, hogy Orsi sem törli automatikusan a spam mappát, ahogy én sem (és bizony én is jártam már úgy, hogy fontos levélre bukkantam ott…). Szóval napokkal később jött a válasz, hogy juhéjj, és már a postázás praktikus módját is leegyeztettük, úgyhogy itt is kitehetem a pipát :o)
És még korántsincs vége… mondom én, hogy varrtam, és nem írtam :o) :o) :o)

Címke: , , , ,