… mit mókultam :o)

Nem nagy dolog, nekem mégis óriási lépés…
Rossz tulajdonságom, hogy a rögeszméim szokások rabja vagyok… ebből kifolyólag A füzetem tele van új és még újabb tervekkel, mégis nehezen szánom el magam, hogy akár csak egy kicsit is kimozduljak a jól megszokott helyemből…

Ez a – fentebb már említett – mókulás egy iciri-piciri lépés volt.
Fejben már nagyon rég megszületett (igazából nem is nagy durranás), hiszen nem mindenkinek ideális a mágneskapocs… a zippzár meg én pedig… khmm… maradjunk annyiban, hogy barátkozunk szép csendben, félhomályban ;o)

Szóval Ő készült… igaz, néhány nappal ezelőtt… igen, most már emlékszem… vasárnap kora délután vágtam el az utolsó cérnaszálat :o)

De valahogy fotózni nem engedte magát.
Annyira különleges ez a kord. A színe. És egybéként régebben vásároltam, de ez is olyan textil, aminek “érnie” kell, hogy szülessen belőle valami…

No, locsogás befejez, képeket mutat ;o)

Hogy szemléltessem hányféle “arca” van ennek a gyönyörű színnek, íme egy fotó vakuval:

Közelebbi fotó, szintén vakuval:

És most következnek, a mai, napsütéses, ropogós és vaku _nélküli_ felvételek, íme:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ez itt pedig kérem tisztelettel a táska belezete :o)
Ez meg itt egy – tudom én jól, hogy idétlenül sikerült – kép “csak úgy” :o)
(és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ez a kép – túl azon, hogy az eszem tudja: rossz – valamiért mégis nagyon-nagyon tetszik nekem…)
 
Más is van még, de arról később ;o)
 
P.s.: a magyarázata annak, hogy miért ilyen sok képet tettem fel, nagyon egyszerű: rengeteget csináltam, és képtelen voltam ennél lejjebb csökkenteni a feltölteni, megmutatni vágyott mennyiséget ;o)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Címke: , , ,
    • Köszönöm :o)
      Nekem is… nagyon, nagyon…
      De nem tartom meg :o(
      Erős leszek, és nem tar-tom meeeeg :o)

      Puszi,
      Szilva