… az utóbbi napokban a blog írásának tekintetében.

Angéla betegeskedett (torokgyulladás) vasárnap óta, Őt istápoltam, s míg pihent, aludt, gyógyulgatott, szabtam és varrtam is.

Kényszerű – a Muci-kórság okán elrendelt – szobafogság volt, hétfő óta _ma_ mozdultam ki először a lakásból, cca 3/4-ed órára…
Jól esett, bár a harmadik napja tartó migrénes fejfájásom nem múlt el tőle :o(

Viszont olyan élmény volt ma bemenni a helyi foltos-boltba, hogy azt hiszem sokáig megemlegetem :o)

Neten rendeltem Tőlük, ami kuriózum, eddig mindig személyesen jártam Hozzájuk, de ugye a kijárási tilalom érvényben volt, szóval rendeltem neten :o)

A lényeg, hogy szavam ne felejtsem: bementem az üzletbe, s mikor mondtam, hogy mi járatban vagyok, rendelés átvétele, et cetera,  a “hátsó traktusból” előreszaladó – egyébként rendkívül kedves, segítőkész és szimpatikus – Hölgy mosolyogva rámnézett, s megkérdezte: “… Te vagy SzilvaFolt?…..”… hallottunk már Rólad….ismerünk…” (remélem ez utóbbi kijelentés nem a rossz pénz nexusban értendő ;o)

Gondolhatjátok, hogy mekkorát néztem… annyira leblokkoltam, hogy azóta sem tudom felidézni, miket mekegtem össze hirtelenjében… annyira zavarban voltam, meg persze nem is értettem a helyzetet… aztán bevillant: az e-mail címem (szilvafolt kukac gmail)… hát persze, a netes rendelésnél… uppsz :o)

Mert ugye hiába jártam én hozzájuk viszonylag sűrűn, a homlokomra soha nem volt ráírva, hogy ki vagyok és mi vagyok és mivel foglalkozom… így viszont összekötötték a nevet a pofázmányommal :o)
Hihetetlenül jó élmény volt, na ;o)
Andrásom azóta legalább 5 alkalommal kérdezte tőlem: “Te vagy SzilvaFolt?” persze mindig cinkos, pajkos mosollyal, úgyhogy maximum imádni lehet érte… mármint nekem… mert nem adom senki lányának :o))

Jajj, meg nem is meséltem még:

Ugye beszámoltam arról, hogy hosszas vívódás után, jelentkeztem egy felhívásra amit a Praktika magazin a facebook oldalán tett közzé…
Nem mondom, hogy elfelejtkeztem róla, de valahogy úgy voltam vele, hogy ha bármire is érdemesnek tartották volna a küldött képeket, bizonyára szóltak volna már… Hát nem. Nem szóltak.
Szólt viszont egy kedves-lelkes előfizetőjük, aki nem mellesleg szívemhez közel álló személy, hogy bizony benne van a táskám a februári számukban, a 72-dik oldalon :o)

Íme, had’ büszküljek vele:

Vajh’ megismeritek, hogy melyik az?

És húú, meg hahh, az én nevem benne van az újságban… hihetetlen… még mindig az… 
Tudom-tudom, túlmisztifikálom… de számomra kicsit olyan, mintha az egész egy álom lenne…
Minden, ami az elmúlt napokban történt…

Lotyogást befejeztem… remélem ma este meg fogom tudni mutatni a képeket, amiket még el sem készítettem ;o)

Szóval vigyázaaaat, jövök :o)

Addig is, vigyázzatok magatokra, és várlak vissza Titeket ;o)

Szilva

Címke: , , ,
    • Helga,

      Köszönöm :o)

      És nem tudom mi volt az oka, hogy nem kerültetek be, nekem nagyon tetszik a zsúrkocsi :o)

      Puszi,
      Szilva

  1. Szia Szilvi! GRATULÀLOK! Szívböl, örömmel :)Nagyon megérdemelted! Ne légy már ennyire szerény! Rengeteget dolgozol (áruld el honnan ennyi energia?), szuper ízlésed van, kreatív vagy! A blogbejegyzéseket meg élvezet olvasni!
    Igen, igen, SzilvaFolt már egy fogalom 🙂
    Szeretettel, Kinga
    Ps: köszönöm, amiket írtál! Èpp most olvastam el :))
    puszi

    • Köszönöm, de tényleg :o)

      És dehogy vagyok én szerény… csak nincs önbizalmam, önbecsülésem… de igyekszem… összeszedni magam, és az ilyen élmények, s a Ti szavaitok akkora lökést adnak, és hihetetlenül nagyot lendítenek rajtam.

      És igen, Nálad (is) garázdálkodtam az imént, jól tele is kommenteltem ;o)
      És csak, hogy tudd, még a Férjemnek is megmutattam a varrmányaid ;o) Elismerően bólogatott, s mondta, hogy bizonyára Te is olyan szenvedéllyel varrsz, mint én…
      És lőn :o)

      Szóval én köszönöm Neked, Nektek.

      Puszi,
      Szilva