… a “kislány” így három az ajándék táska is :o)
Ők mennek holnap “ajándékba adódni” ;o)
Jó-jó, tudom, hogy már mutattam Őket egyesével, de így együtt is meg szerettem volna örökíteni Őket :o)

A rózsaszín még címkétlen… Ő még a “naaaagy címkegyártási projekt” előtt varrmányolódott:
 
Remélem a megajándékozottak örülni fognak Nekik… úgy értem “szín ügyileg, fazon ügyileg” és úgy egyáltalán :o)
 
Az ajándékozásnak egyébként nincs apropója, hacsak az nem, hogy holnap éppen pont – hogy, hogy nem – szerda lesz :o) Nem hétfő, nem csütörtök, hanem szerda :o)
Az ok… hogy szeretem Őket, Ők meg szeretik a gyerekeimet… szerintem így már nem olyan bonyolult… de óvatosan kell fogalmaznom, egyikük ugyanis – és ezt teljes bizonyossággal tudom – olvassa a blogot :o) De majd mindjárt szövetkezek én itten a másik illetékessel, aki gátat szabhat a ma délutáni blognézegetésnek… úgy ám… biz’ én :o)
 
 
 
 
Címkék: ,
    • Hú, tudod milyen jólesik, hogy ezt írod?
      Te is azok közé az emberek közé tartozol, akiknek nagyon-nagyon-nagyon fontos a véleménye :o)

      Puszillak!

    • Krisz :o)

      Köszönöm! Tényleg tetszenek az applikációk?
      Tudod érdekes dolog ez, mert mindig a pillanatnyi lelkiállapotomtól, a hangulatomtól, a kedvemtől, de még attól is függ, hogy mi kerül végül a táskára, hogy süt-e a nap éppen :o)

      Aztán mikor kész… jól elbizonytalanodom, hogy húha, ez vajon másnak is tetszeni fog-e :o)

      Szóval most örömködöm… a köbön :o)

      Puszi.

  1. Ma megkaptuk a csodás táskákat. Nagy volt az öröm és a meglepődés. Alig tudtam megszólalni, pedig ez rám nem jellemző.
    Szilva! Csodás táskák kerülnek ki az ujjaid közül! Boldog lehet, aki Rád talál és hozzájuthat a Te általad készített gyönyörűségekhez!
    Köszönöm, hogy ránk bíztad gyermekeidet – a nem éppen sikerrel indult pesti ovis évek bizalom vesztése után-
    sok-sok sikert kívánok! Még egyszer KÖSZÖNÖM! Pussz!
    Ági-cicamama

    • Ági :o)

      Én még most is zavarban vagyok, ha a reggeli "szeánszra" gondolok :o)

      Tudod mennyit tervezgettem fejben, hogy mégis hogyan lenne a legjobb? Aztán mindig elbizonytalanodtam (tudod, ez nálam rossz szokás ;o) nem leszek-e túl sok… túl tolakodó… hogy talán nem is biztos, hogy elnyeri tetszésetek :o)

      Ma délután pl. konkrétan menekülőre fogtam… elküldtem Andrást és Katát a gyerekekért, mondván sürgősen varrnom kell… miközben csak féltem (tudom, hülyén hangzik) a szemetek elé kerülni… mert, hogy mivan, ha mégsem tetszik, mégsem jó… na, ismersz, szerintem tudod pontosan, hogy mire gondolok, és mit érzek most… beszélgettünk erről eleget, még Te bátorítottál :o)

      De a vége, a lényeg: nagyon-nagyon örülök, hogy sikerült örömet okoznom Nektek, régi vágyam volt, hogy valahogy ki tudjam fejezni a hálát, amit érzek irántatok…

      … és most megyek, és írok egy posztot, mert ez kommentnek már túl sok :o)

  2. KÖSZÖNÖM!!!KÖSZÖNJÜK!
    Csodás táskák kerülnek ki a kezeid alól, boldogok vagyunk, hogy mi is hordhatunk Szilvás táskát!
    Köszönöm, hogy ránk bíztad az Életed kincseit! Millió puszi! Ági cicamama