…hamár-hamár… tiráráááám, az első zippzáros táskám :o)
(na jó, nem az első, egyet már csináltam, de nem tetszett, visszabontottam)

Számomra ez az első igazi nagy sikerélmény a zipp-el kapcsolatban.
A történethez hozzátartozik, hogy – ha jól emlékszem – 6-szor bontottam vissza mindenestül, mire két nap migrénes kínlódást követően (ami másra nem, de arra jó volt, hogy fejben terveztem folyton, hogy lenne a leglogikusabb kivitelezni ezt a nyavalyás zipp-bevarrást) szóval, hogy szavam ne feledjem: végül kész lett, és lelkendezek, meg hű meg ha, mert ez most igazi igazi igazi sikerélmény, és képzeljétek, még tetszik is :o)

Megrendelésre készült, hogy a lényegre térjek, egy igazán bohó és életvidám alkotótárs kérte a netbookja számára… és a készítés közbeni fázisfotók alkalmával már megerősítette, hogy pontosan ilyet képzelt el… szóval most részemről öröm a köbön :o)))))))

A képek (vigyázat sok lesz, mert büszkülök bőszen, értitek naaa):

Ehhez a képhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy akkora marharépa voltam… észrevettem egy apró világos cérnafecnit, és odakaptam, hogy lefötörjem… hát meg is látszik, ahogy a szálakat azon a részen felborzoltam… szóval nem, nem selejtes az anyag, én vagyok gyagyás, hogy ilyet csináltam :o)))

Dönölűűűűű az a zipp ottanék kérem szépen, az én szívem szottya (most éppen, de ki tudja meddig :o)))))
 
A belseje, amibe két zsebet varrtam… önszántamból… de minek, ha egyszer netbook fog benne lakni? Szerintem megszokásból :o))))
Közeliek… /   a vaku meg mondjon le, azzal együtt, hogy utálom, hogy korábban sötétedik és emiatt muszáj volt használnom, emiatt a korábban sötétedés is mondjon le   /
 
 
Szilva
 
 
 
 
 
 
Címkék: , ,
  1. Nagyon cuki, és szuper, hogy cipivel záródik.
    Én hajlamos vagyok fejtetőre állítani a táskáim (nem tudom, hogy csinálom) és ha csak egy apró rés van a tatyón, akkor is fele cuccom kiesik. Ezzel ez szerencsére esélytelen 🙂