…legalábbis annak szántam, egy számomra nagyon fontos személynek. Nővéremnek.
Néhány hete pikírten megjegyezte, hogy skandallum az, hogy neki szakadt táskával kell járnia, miközben az Ő hugija táskákat varrmányol  :o)))

Kérdeztem, mi lenne az elképzelése a színre, fazonra, méretre vonatkozóan, mire az én bőbeszédű, szószátyár Kirim (Krisztina) azt mondta “…fekete vagy barna…” Slussz  :o)))

Gondoltam magamban ez aztán a kiindulási alap…

A lényeg, hogy szőttem, szövögettem a tervet a fejemben…már azt is elgondoltam, hogy teszem a zippet bele (ami nagy mumus nálam, nem mertem ilyet csinálni eddig* ) … szín, fazon, méret…. és nekiálltam :o)  Aztán kiderült, hogy nekem tulajdonképpen nagyon sokféle színű zippem van itthon, csak épp fekete és barna nincs (hogy is nem szereztem be eddig, a fekete nagyjából alap kellene legyen).

Így aztán ez kerekedett… ma debütál, és mivel tudom, hogy Krisztinkámnak rossz a gépe, ergo esélye sincs idekukkolni, megmutatom :o)

Huppsz, egy 10 km-t biciklizett, elfáradt, koszos, kócos Angéla beleugrott a képbe, legázolva a “műteremnek szánt” fehér lepedőt  :o))) Szóval Ő az én gyémántszemű Gigim  :o)))

Zipp híján dupla csat… és zsebek mindkét oldalon…
Ezt az utolsó képet a vaku – no és az én amatőrségem – tönkretette, ez a nagy fényeskedés itt a jobb szélen kamu  :o))))

* az igazság az, hogy de, egyszer csináltam, és mivel egy … hát hogyismondjam … nagy határ végterméknek láttam, visszabontottam, és kigondoltam, hogy nem való ez nekem … de azért nem adtam fel … fejben már megvan, hogy miképp lenne a leglogikusabb bevarrni, elvarrni  :o)))
Az elhatározás hiányzik egyenlőre, meg a lendület … sebaj, türelmes ember vagyok ám :o)))
Szép hétvégét Mindenkinek!
Szilva
Címke: , ,