augusztus 10-én megismertem egy Férfit, akit a sors és Isten páromul rendelt.

2002. augusztus 10-én a Férfi feleségül vett.

10 évvel ezelőtt…

Köszönöm Neki az elmúlt tíz esztendőt, a megszületett két gyermekünket, a tőle ajándékba kapott két nagylányomat …. azt, hogy ennyi időn át szerelmem, társam, párom, barátom volt …. hogy szerelemmel szeret, hogy bízik bennem, hogy hisztisen is elvisel, s ha “elesek” felsegít …. köszönöm, hogy vagy nekem András ….

A vörös rózsát – ami akkora, hogy padlótól ér nagyjából a csípőmig – Tőle kaptam.
A két másik szálat a _mi_ drága Édesanyánktól, aki hivatalosan az én anyucikám, de amióta ismeri, Fiaként szereti a Férjemet … és azért kaptunk Édestől ilyet, mert az esküvői csokrom – akkori koromhoz illően – 24 szál Leonidas “típusú” rózsa volt …. ez is az, és azért kettő, mert ketten vagyunk … azt hiszem egy egész …

Sajnos a vaku kivilágosította, a kép köszönőviszonyban sincs a valósággal  :o((((
Azért varrtam is ma … meg tegnap is … így 2 hét után kezdek belerázódni újra a négy-gyerekes létbe :o)))
Majd mutatom a varrmányokat is, jó?
Szilva